USA "körutazás"

Tegnap már nem tudtuk feltenni az élményeket, mert viszonylag későn értünk haza, aztán még pakolni kellett, és másnap 4-kor kelni, hogy elérjük a Miami-NY gépet. Érdemes volt korán kelni, mert a NY járat este 7:45-kor indul, úgyhogy akkora a fejem, mint egy dinnye. Kérdem én, ha ügynökség vagyok, és látom, hogy a szerencsétlenek este 7:45-kor indulnak tovább NY-ból Bp-re, akkor nem kérdezem meg őket, hogy a reggel 7-es járat Miamiból NY-ba biztos jó lesz-e, ha majd 10!!!! órát kell várnunk a reptéren....???
Vissza Miami-hoz. Reggel felkeltünk és elmentünk Niketown-ba, ahol Nike cuccokat szerettünk volna venni. Minden ugyanannyiba került, ha nem többe, mint otthon, így aztán csalódottan távoztunk. Viszont utána flottul ment minden. Találtunk jó cuccokat korrekt árakon. Úgyhogy bevásároltunk, hitelkártyára. Majd nyögjük a következő hónapban.
Miután véget ért a shopping-spree, ami legalább 4-5 óra volt ebéddel együtt, kimerészkedtünk még 1x South Beach-re. Az idő nagyon szép volt, bár a tenger nagyon hullámzott valakinek, ezért a parton napoztattuk a hasunkat. Készült még egy videófelvétel is a partról, amit majd otthon megoszthatunk mindenkivel. Estére körbenéztünk még az Art-Deco kerületben és megnéztük a híres Lincoln Road utcát, de előtte még felkerestük a Miami Ink szalont. Andiról készült vagy 4 széles-mosolyos kép. Épp dolgoztak bent a szétvarrt celeb tetkó művészek ("Chris és Nyunyez"- Andi üzeni a hozzáértőknek). A vicc az, hogy mind a 3 nap az átellenes sarkon parkoltunk a kocsinkkal, de csak akkor vettük észre, hogy ott van, mikor tegnap este betápláltuk a címet a naviba, hogy odamegyünk, aztán az meg megmondta, hogy ott van előttünk. Nagyot röhogtünk, végig ott volt az orrunk előtt, de nem vettük észre. Mikor Andiról csináltam a képeket, pár helyi arc elment előttünk, és nézték, hogy mit fényképezünk. Aztán megálltak, és ők is elkezdtek fényképezkedni. 10 az 1-hez lefogadnám, hogy fingjuk nem volt hol vannak. (7 éve a los angelesi reptéren is ez történt, megbámultuk Klicskót, aki épp egy boxmeccséről indult hazafelé, majd odaszaladt hozzánk vki, hogy miért nézzük azt a manuszt annyira, majd mondtuk, hogy box világbajnok, erre odaszaladt hozzá, és kért egy autogrammot )

Este még utoljára ettünk egy brutál hambit meg club szendvicset egy Denny's nevű étteremben, aztán vettünk pár sört, és otthon pakolászás közben megiszogattuk. 12-kor már ágyba is kerültünk, és reggel 4-kor szólt az ébresztő...

Most itt ülünk a reptéren és még van 8 óránk a budapesti járatig.. Addig elnetezgetünk, meg olvasgatunk, kajálgatunk, fincsi lesz.

Az egész túra egyébként nagyon jól sikerült, nagyon jól éreztük magunkat, de most már várjuk, hogy otthon legyünk. Kis türelmet kérünk majd mindenkitől, mert mosott sz...-ok leszünk mire hazaérünk, és valszeg még napokig jetlag-esek, de majd idővel mindenkivel minden élményt megosztunk, ami ide nem került fel.

Köszönjük a kommenteket, na meg a üdv a lelkes olvasótábornak, akik miatt lassan hirdetési szerződésekről tárgyalhatunk az oldalnak. Találkozunk otthon.

A & D

Tegnap estéről még annyit, hogy bementünk az ún. metromover-rel a városba. Ez egy kis automata metró szerű szerelvény, ami a föld feletti (4-15m magasan) közlekedik Miami-ban körbe-körbe, és teljesen ingyenes. Bementünk vele egy jó kis kávézós környékre, de míg odajutottunk volt azért néhány para. Az egyik megállóban felszállt egy 20 éves srác egy akkora hátizsákkal mint Ő, és kb. úgy zihált meg szédült, hogy azt hittük rögtön összeesik. Erre elővett 2 üveg vizet, majdnem mindkettőt megitta, majd lefeküdt a padlóra és buzgón elkezdte tanulmányozni a Bibliáját... Az egész metró egyébként biztonságosnak tűnt, be volt kamerázva és velünk utazott egy őr is. A kvzós negyed tetszett és ittunk két Coronát majd hazementünk ahogy jöttünk.

Ma reggel elmentünk az Everglades-be aligátorokat nézni. Kimentünk egy motorcsónakkal a mocsárba és meg is tekintettünk 1db 5 éves aligátort, többet nem láttunk, bár nem is igérték, hogy fogunk. Párat ugyan még mutattak ketrecben, de az nem ugyanaz. Azt is megtudtuk, hogyha véletlen kiesnénk a hajóból, akkor a füveken el tudnánk éldegélni még egy hónapig is, de ezt a hipotetikus feltevést nem nagyon értettük, mert elvileg hemzseg az egész környék aligátoroktól, krokodiloktól és nem 1 hanem 4 mérges kígyó fajtól.

Utána bementünk Miami Beach-re, hogy fürdünk egy kicsit. Megmártóztunk erre elkezdett esni, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy akkor inkább vásárlunk. Mikor bementem az öltözőbe, egy "afrikai amerikai", hogy teljesen pol. korrekt legyek, megkért, hogy adjak neki egy dollárt, hogy tudjon mit enni, majd mikor mondtam, hogy nincs nálam pénz, megkérdezte honnan jöttem, és nem hitte el, hogy Budapestről. Utána viszont kérdezgette, hogy minek hoztam ide a feleségemet, az amerikai p... a legjobb, mondta.

Szóval kijöttünk egy Mall-ba (bevásárlóközpont) és vettünk pár Fitch cuccot, de annyira nem olcsó, mint ahogy azt otthon terjesztik. Megettünk két pikáns csirke szendót, és lassan zárják a helyet, úgyhogy képeket holnap kaptok majd.

Pá-pá

Ma reggel kicsit bealudtunk a tegnapi mókázás után a key west-i éjszakában, de így is fent voltunk f 10 körül. Gyorsan elkészültünk megreggeliztünk és elindultunk.
Az úton nem történt semmi, csak egymást nézegettük pár autóval, akik végig jöttek velünk Miami-ig az idegtépő 55 mph-s tempónál. Aztán beértünk Miami közelébe és elkezdődtek a kalandok. A hatsávos autópályák kezdtek egymásba fűződni és a navink is elkezdett dirigálni, hogy most jobbra, most balra, Andi alig bírt nekem segíteni a navigálásban, meg közben fényképezni, mert a város nagyon látványos a sok felhőkarcolójával. Aztán beértünk a szállodához és becsekkoltunk. Az első sokk akkor ért minket, mikor közölték, hogy $34 a parkolás per nap… 3 éjszakát leszünk. A bejáratnál le kell adni az autót a kulccsal együtt és elviszik egy fedett parkolóba. Amikor szükségünk van rá, csak szólni kell a recepciónál és az autó előáll. Mondjuk más lehetőség nincs is, mert az utcákon csak max. 4-5 órát lehet parkolni és az is fizetős. A szálloda egyébként nagyon szép, Mimami Intercontinental, közvetlenül a parton, a szoba nagyon igényes, a kilátás pedig eszméletlen. Mikor becuccolás után gyorsan elindultunk, hogy kivegyük a kocsit a kinti parkolóból, ahol természetesen nem fizettünk , akkor meg pár perc autókázás után kiderült, hogy a navink betojt… Illetve rövid tanácskozás után rájöttünk, hogy nem tojt be, csak a felhők meg a felhőkarcolók miatt nem látta a műholdakat. Az autó két utasa néma csendben ült percekig, besokkoltan, hogy akkor most mi lesz velünk. Aztán visszajöttek a műholdak és a nyugalom. Igazán csak akkor nyugodtunk meg, mikor megtaláltuk a partot és a parkolóhelyet, majd begyalogoltunk a strandra. Miami Beach!!! waaaaaa, bár South Beachet kerestük, később rájöttünk, hogy az a szomszéd partszakasz. Igazából a kettő ugyanaz, csak itt most ’trendibb’ South Beachre járni. A 150 méter széles homokos sáv és a 28 fokos víz igérete kicsalt pár mosolyt is az arcunkra, és mint a gyerekek berontottunk a vízbe. Addig élveztük a vizet, míg 30 perc múltán meg nem jelent egy lilás mintájú tányér nagyságú medúza 20 centivel az arcunk előtt. Akkor aztán sovány disznó vágtában kihúztunk a partra…
Utána leszáradtunk és közben nézegettünk egy tökrészeg német brigádot, akik egy ghettoblaster zenéjére táncoltak a bícsen, mintha Mallorca-n lennének, a strandközönség legnagyobb örömére. A partra egyébként este 6-ra értünk le és még akkor is nagyon sokan voltak, valószínűleg egészen sötétedésig, vagy akár még tovább is van ott élet. Miután hazajutottunk lőttünk még pár képet az éjszakai Miami-ről a szobánkból, aztán kiderült, hogy ebben az „olcsó” szállodában is pénzt kérnek a netért. RÖHEJ. Úgyhogy kedves olvasók, ma picit várnotok kell a friss kiadásért, mert majd reggel tesszük fel egy friss Starbuck’s frappucino iszogatása mellett, mert talán egy kv mellé már jár a net, ha egy 4 csillagos szobáért nem is… A képgyűjteményt pedig tovább szaporítjuk pár friss felvétellel, gyönyörködjetek!

UI: A Starbuck's-ban sem volt wi-fi, tehát egy bevásárlóközpontból kellett a tegnapi napot feltenni.

Na ez az! Ezért jöttünk Floridába, Key West-ért.
Ez a hely ott van a szeren... Szubtrópusi klíma, 100 éves műemlék faházak, bárok mindenhol, és nagyon jó hangulat.
Reggel miután kikászálódtunk Andi ráment az "all-american" reggelire: tojásrántotta, szalonna, kolbász és amerikai palacsinta juharsziruppal. Miközben ezt betúrta, én megettem egy kis gyümölcstálat és egy amerikai palcsintát, persze szerinte én voltam a falánkabb.

Utána bementünk a szálloda kisbuszával a "városba". Megnéztük a (kontinentális) USA legdélibb pontját, ahol sorba kellett állnunk, hogy le tudjunk fényképezkedni egy hülye póznával, amire az volt ráírva, hogy ez az USA legdélibb pontja és Kuba csak 90 mérföld. Még mindig megdöbbent, hogy itt az emberek milyen birkák és birkatürelműek. Többször előfordult már az is, hogy nagy ívben balrakanyarodtam, és a velem szemben kisívben jobbrakanyarodó elsőbbséget adott, annak ellenére, hogy neki külön sávja lett volna. Itt senki nem kapkod... Ha egy kétsávos úton a jobb sávban haladó előtt megáll egy busz, és ott áll egy percig, ő nem fog gyorsítani, hogy beálljon eléd a bal sávba, hanem lelassít és megvárja míg újra elindul a busz. LOOOL

Szóval vissza Key West-re. Miután lefényképezkedtünk, odébb mentünk egy hosszú mólóra, ahol belefutottunk egy festőbe. Nagyon szimpatikus pali volt, aki finoman, de számunkra érthetően fikázta a festményeit nem értő sekélyes hülye amcsi turistákat. Az egyik pici festménye nagyon megtetszett nekünk, és megkérdeztük mennyiért adná oda nekünk. Tipikus művészként besokalt attól a feladattól, hogy beárazza a festményeit és valami eladói tevékenységet fejtsen ki, és szerintünk valami közös szimpátia alapján 50 dolcsiban szabta meg nekünk az összes festménye árát, ami 11 ropi... Minden festménye olajfestmény volt fa alapon, tehát úgy döntöttünk, hogy megvesszük kecőnk második (az első festményt Kornéliának és Tamásnak köszönhetjük) festményét. Mivel nem volt nálunk annyi KP mondtuk, hogy még picit körbenézünk, leveszünk pénzt és visszajövünk. Tipikus leépítésnek vette, de jól adta elő, és mikor visszamentünk megkérdezte, hogy észhez tértünk-e. Mondtuk, hogy mi az elejétől komolyan gondoltuk. Volt valami gyanúm, hogy a komoly diszkontot a művész Andihoz való és észrevehető vonzódásának köszönhetjük , de mivel kultúráltan adta elő magát, ezért aztán örültünk a jó árnak, becsomagoltattuk a festményt és eljöttünk.

Ezután továbbporoszkáltunk Key West Duval utcáján (a helyi kocsmautca), és vettünk egy jó kis fagyit, mert már nagyon meleg kezdett lenni. Az amcsik ehhez tényleg nagyon értenek. Ezt a fagyit otthon max a Daubner veri...
A fagyi után még kicsit shoppingoltunk, vettünk 2 sapit. Ahol az én sapimat vettük ott az egyik eladó izraeli volt, a másik egyiptomi, mindettő pasi, és valószínűleg szerették is egymást. Ennyit arról. hogy mennyire toleráns Amerika.

Ezután hazamentünk, és észrevettük, hogy a pár óra városnézés után is jól leégtünk, úgyhogy kicsit pihentünk és fürödtünk a szálloda medencéjében, aztán bementünk estére a városba. Key West este él igazán és van itt minden: melegbárok, zenés kocsmák, kuplerájok és utcán alvó csövesek, de a hely mégis biztonságosnak tűnik, nem úgy mint pl. LA, vagy Frisco. Mi is beültünk egy helyi "Jam Pub"-ba és átadtuk magunkat a hangulatnak. Miután bedobtunk pár sört hazajöttünk és lassan bealszunk. "Holnap" jön Miami!!! Az utunk egyik legfontosabb állomása, nagyon kiváncsiak vagyunk Andi szerintem majd felismeri a Miami CSI helyszíneit, én meg majd a luxusautókra nyáladzok.

Holnap jelentkezünk. Addig is gyönyörködjetek a képekben, ma többet töltünk fel az eddig megszokottnál!

Sziasztok!

Ma eredetileg az Everglades Nemzeti Parkba szerettünk volna menni, aligátorokat nézni és végig motorcsónakázni a mocsarakon, de amikor megláttuk, hogy mennyire messze is vagyunk Clearwaterben Key Westtől, inkább azonnal útnak indultunk. Persze előtte megejtettünk egy kis bevásárlást is A örömére, meg persze a hosszú útra is kellett elemózsia.

Az utat végül kisebb-nagyobb megállásokkal 9 óra alatt sikerült teljesíteni és este 8 körül már a szállodában voltunk. Az út végig nagyon szép volt, a nemzeti park határán vezetett végig . Többek között azért is volt ennyire hosszú, mert a nemzeti parkon keresztül nem vezetnek utak, így meg kellett kerülnünk az egészet. Az időjárás ismét hozta a formáját, amihez lassan már teljesen hozzászokunk: 30 fok, ragyogó napsütés, délután 2-3 körül egy kis eső, de ez senkit nem zavar, mert annyira meleg van, hogy már ez is jól esik. Ma egyébként a szokásosnál is többet esett, valódi felhőszakadáson utaztunk keresztül, ami egyszer csak megszűnt, mintha egész nap nem is esett volna, a föld is 5 perc alatt felszáradt.

Túl vagyunk ez első tankoláson is, kicsit aggódtunk, hogy hogy is fog ez történni és mint kiderült, a félelmeink nem voltak alaptalanok. Itt teljesen más rendszerben működnek a benzinkutak, mint otthon. Abszolút önkiszolgáló a rendszer, az ember odamegy, lehúzza a bankkártyáját és teletölti az autót üzemanyaggal. Igen ám, de milyennel? Azt persze elfelejtettük megkérdezni a kölcsönzőben, hogy mivel megy a járgány, de ez a kérdés gyorsan megoldódott, mert csak benzint lehet itt tankolni. He-he. Odamentünk, lehúztuk a kártyát, majd kérte az irányítószámot, e nélkül nem is engedett tovább. Kicsit meg voltunk lőve, mert ahogy korábban írtuk az irányítószámunk nem egészen hasonlít az övékére, így sehogy sem sikerült eljutnunk a következő lépésre. Sebaj, rövid konzultáció az egyetlen pénztáros kislánnyal, aki viszonylag gyorsan megoldotta a problémát: előre lehúzott egy bizonyos összeget a kasszánál és állítólag csak annyit vesznek majd le a számláról, amennyit tankoltunk, a többletet visszautalják. Háát… kíváncsian várjuk. Ez után, már nem lehet gond, mehet a tankolás, de valahogy csak nem akar meginduni az üzemanyag. Nézzük jobbról, nézzük balról, nyomkodjuk minden oldalról. Semmi. Végül megint a lánykához kellett forhulnunk segítségért, nem ciki, elvégre turisták vagyunk, vagy mi? Nagyon kedves volt, odajött és felemelte az egyetlen pöcköt, amivel korábban nem próbálkoztunk. Most már ezt is tudjuk. Ez után már egyenes út vezetett Key Westre. Szó szerint is, mert az út utolsó szakasza apró szigetekből áll, amiket hidak kötnek össze, így el sem tudtuk volna téveszteni a célt.

A szálloda nagyon szép, már amennyit eddig láttunk belőle, talán a legszebb az eddigiek közül. Az utazástól teljesen elfáradtunk (vagy talán még mindig nem szoktuk meg az időeltolódást), így több programra mára nem jutott erőnk. Holnap szétnézünk Key Westen, meglátogatjuk a Hemmingway házat és talán eljutunk Fort Lauderdale-be is és ha egy kis szerencsénk van, látunk majd teknősöket és delfineket is.